117/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet egyes tartós használatra rendelt termékek jótállási kötelezettségéről
A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 248. § (1) bekezdése, a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 40. §-a, valamint az ipari termékek minőségének védelmével kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló 1968. évi 3. törvényerejű rendelet 1. §-ában nyert felhatalmazás alapján az egyes tartós használatra rendelt termékek jótállási kötelezettségéről a Kormány a következőket rendeli el:
1. § (1) E rendelet alapján a mellékletben felsorolt – belföldi gyártmányú (belföldön előállított) vagy importból származó – belföldön kereskedelmi forgalomba kerülő új termékekre (a továbbiakban: termék) jótállási kötelezettség terjed ki.
(2) A kereskedő az e rendeletben foglaltaknál a vásárlóra nézve kedvezőbb jótállási feltételeket is vállalhat.
(3) E rendelet alkalmazásában kereskedő, aki a terméket a vásárlónak üzletszerűen értékesíti.
(4) A jótállás legrövidebb időtartama 12 hónap, e rendelet mellékletében ennél hosszabb időtartam is megállapítható.
(5) Ha a termékre a gyártó (importáló) az e rendeletben foglaltaknál kedvezőbb jótállási feltételeket vállal, ezt a jogot a kereskedő köteles átruházni a vásárlóra.
(6) Semmis az a megállapodás, amely az e rendeletben foglalt előírásoktól a vásárló hátrányára eltér. Az érvénytelen megállapodás helyébe e jogszabály rendelkezései lépnek.
2. § Az e rendeletben meghatározott jótállás esetén a vásárlót a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 306-307. §-aiban, valamint az 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 6. § (1) bekezdésében megállapított jogok megilletik.
3. § (1) Ha a vásárló a termék kijavítását kéri – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – a javítási határidő 15 nap.
(2) Ha a kötelezett a javítás idejére a vásárlónak kölcsönkészüléket (kölcsönjárművet) ajánl fel, az (1) bekezdésben foglalt határidő 30 napra hosszabbodik meg.
4. § (1) A jótállási határidő a vevő részére történő átadás, vagy ha az üzembehelyezést a jótállásra kötelezett végzi, az üzembehelyezés (beszabályozás) napjával kezdődik.
(2) A termék kijavítása esetén a jótállás időtartama meghosszabbodik a hiba közlésének napjától kezdve azzal az idővel, amely alatt a vásárló a terméket a hiba miatt rendeltetésszerűen nem használhatta.
5. § (1) Ha termék a vásárlástól (üzembehelyezéstől) számított 3 napon belül – a termékbe épített biztonsági elemek (pl. elektromos biztosíték) hibáját kivéve – meghibásodott, a vásárló kívánságára azt azonos típusú új termékre kell kicserélni. Ha a cserére nincs lehetőség, a vásárló választása szerint a termék visszaszolgáltatásával egyidejűleg a vételárat vissza kell fizetni, vagy a vételár-különbözet elszámolása mellett más típusú terméket kell részére kiadni.
(2) Az (1) bekezdés a személygépkocsiért e jogszabály alapján érvényesülő jótállásra nem alkalmazható.
(3) Az (1) bekezdésben említett határidőbe nem számít bele az az időtartam, amely alatt a kereskedő üzlete bármely okból nem tartott nyitva.
(4) A terméknek vagy jelentős részének kicserélése esetén a jótállás időtartama a kicserélt termék (annak kicserélt része) tekintetében újra kezdődik. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a modulokból összeállított termék hibás moduljának cseréjére került sor. A termék jelentős részeit a jótállási jegyen kell feltüntetni.
6. § (1) Ha a hiba jellege (pl: a termék kijavíthatósága, a javítás módja, az értékcsökkentés mértéke, stb.) tekintetében vita merül fel, a jótállásra kötelezett jogszabályban erre feljogosított minőségvizsgáló szer(ek) szakvéleményét köteles beszerezni.
(2)
(3) Ha a kötelezett az (1) bekezdésben előírt kötelezettségét nem teljesíti, a jogosult maga is fordulhat a minőségvizsgáló szervekhez.
(4) A szakvélemény beszerzésére irányuló megbízásban fel kell tüntetni mind a jótállásra kötelezett, mind a vásárló álláspontját és nyilatkozatait (a hiba jellege, a hiba keletkezésének lehetséges okaira vonatkozó eltérő vélemény) és mindkét fél aláírását. A vásárló nyilatkozatát a megbízáshoz csatolt és az általa észlelt hibákat felsoroló feljegyzés is pótolhatja. A terméket – a járművek kivételével – a felek nyilatkozatának megtételét követő 3 munkanapon belül a jótállásra kötelezettnek a kijelölt minőségvizsgáló szervhez be kell szállítani.
7. § (1) Az üzemeltetés helyén kell megjavítani a rögzített bekötésű, valamint – a járművek kivételével – a 10 kg-nál súlyosabb, vagy a helyi közúti közlekedési eszközön kézi csomagként nem szállítható terméket.
(2) Ha a javítás az üzemeltetés helyén nem végezhető el, a le- és felszereléséről, valamint az el- és visszaszállításról a jótállásra kötelezett gondoskodik.
(3) A javítószolgálat a helyszínre kiszállást a vásárlóval köteles egyeztetni és az utóbbi választása szerint a kiszállást az egyeztetett nap délelőttjén, vagy délutánján teljesíteni.
(4) Az (1)-(2) bekezdések hatálya alá nem tartozó terméket a vásárló szállítja be a lakóhelyén lévő javító szolgálathoz, szervízhez, ha a lakóhelyén ilyen nem működik, akkor a jótállási jegyen feltüntetett legközelebbi javító szolgálathoz, vagy ahhoz a kereskedőhöz, akinél a terméket vásárolta.
(5) A visszaszállításról – a járművek kivételével – a vásárló kívánságára díjmentesen a jótállásra kötelezett gondoskodik.
(6) A vásárló indokolt utazási és szállítási (visszaszállítási) költségeit a jótállásra kötelezett tartozik megtéríteni.
(7) Javítás esetén a termékbe csak új alkatrész kerülhet beépítésre.
8. § (1) A jótállási kötelezettség keretébe tartozó javítások elvégzéséről, az alkatrész ellátásról a termelő (importáló) a kereskedővel a termék forgalomba hozatala előtt kötött megállapodás szerint köteles gondoskodni. Ilyen megállapodás hiányában a termék forgalomba nem hozható.
(2) A jótállási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek – a jótállási kötelezettség teljesítésének módjától függetlenül – ha a kereskedő és a termelő (importáló) ettől eltérően nem állapodik meg, a termelőt (importálót) terhelik.
(3) A vásárló a jótálláson alapuló igények érvényesítésével kapcsolatos nyilatkozatot a kereskedőhöz, vagy a jótállás keretébe tartozó javításokat rendeltetésszerűen végző javítószolgálathoz (szervízhez) intézheti.
(4) A kereskedő a vásárlóval szembeni kötelezettségek teljesítését nem kötheti a termelő (importáló) vele szemben fennálló kötelezettségeinek előzetes teljesítéséhez.
9. § (1) A vásárló jótállási igényét a jótállási jeggyel érvényesítheti a vásárláskor kapott fizetési bizonylat egyidejű bemutatása esetén.
(2) A jótállási jegyen a termelő (importáló) köteles feltüntetni:
a) a termék, valamint a gyártó és külföldről származó termék esetén az importáló nevét;
b) a gyártmány típusát, a gyártási számát, jelentős részeinek meghatározását;
c) a vevőt a jótállás alapján megillető jogokat és azok határideit, a jótállási igény érvényesítésének kizáró feltételeit, valamint a jótállással kapcsolatos jogorvoslat módját;
d) a javítószolgálat nevét és címét;
e) az alkatrész-utánpótlás – jogszabályban megállapított – kötelező időtartamát;
f) a javítószolgálat biztosításának – jogszabályban megállapított – kötelező időtartamát.
(3) A termék forgalombahozatalát megelőző minőségvizsgálat a jótállási jegy tartalmára is kiterjed.
(4) A kereskedő a termék eladásakor köteles a jótállási jegy és a készülék számát egyeztetni, a jótállási jegyet az eladás (üzembehelyezés) keltének feltüntetésével hitelesíteni és azt a vásárlónak átadni.
(5) A szabálytalanul kiállított jótállási jegy alapján érvényesített igények teljesítése a kereskedőt terheli.
(6) A jótállás keretében tartozó javítás esetén a javítószolgálat, illetve a kereskedő a jótállási jegyen köteles feltüntetni:
a) a javítási igény bejelentésének és a javított termék a vevő részére történő visszaadásának az időpontját;
b) a hiba okát és a javítás módját, valamint a javítási munkalap számát;
c) gépjármű esetében a kilométeróra állását az átvételkor és a visszaadáskor;
d) a jótállás új határidejét.
10. § (1) Ez a rendelet 1991. szeptember 15-én lép hatályba. Egyidejűleg hatályát veszi a tartós fogyasztási cikkek jótállási kötelezettségéről szóló 7/1968. (I. 30.) Korm. rendelet, valamint az egyes tartós fogyasztási cikkek jótállásának legkisebb kötelező mértékéről szóló 4/1969. (III. 30.) BkM-KGM-KipM-KkM-NIM együttes rendeletet kiegészítő és módosító 19/1972. (XI. 28.) BkM-KGM-KipM-KkM-NIM együttes rendelet, a 17/1977. (VIII. 17.) BkM-KGM-KipM-KkM-NIM együttes rendelet, a 3/1978. (III. 1.) BkM-KGM-KipM-KkM-NIM együttes rendelet és a bútoripari termékekkel kapcsolatos jótállási igények teljesítéséről szóló 10/1975. (VIII. 30.) BkM-KipM együttes rendelet.
(2) E rendelet előírásait a hatálybalépését követően a kereskedelmi forgalomban értékesített termékekre kell alkalmazni. A hatálybalépést megelőzően keletkezett jogviszonyokból eredő jogokra és kötelezettségekre a keletkezésük időpontjában hatályos jogszabályok előírásait kell alkalmazni.
A hibás teljesítés
305. § (1) Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog nem felel meg a teljesítéskor a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak.
(2) A kötelezett felel (szavatol) azért, hogy a szolgáltatott dologban a teljesítéskor megvannak a törvényben és a szerződésben meghatározott tulajdonságok (kellékszavatosság).
GK 72. szám
II. Jogszabály vagy a szerződés eltérő rendelkezése hiányában
a) a jogosult a választott jótállási jogról más jótállási jog érvényesítésére áttérhet;
b) a jótállási idő a tényleges teljesítéssel kezdődik; c) a jótállási időnek a javítás időtartamával való meghosszabbodása szempontjából a hiba közlésétől számított annyi napot kell figyelembe venni, ahány napig a hiba miatt a rendeltetésszerű használat szünetelt. A felek megállapodása azonban, amellyel a szavatossági határidőt – bármely okból, legfeljebb egy évre – meghosszabbíthatja, jótállási kötelezettséget nem hoz létre.
(3) Ha a jogosult a hibát a szerződéskötéskor ismerte, a kötelezett mentesül a szavatossági felelősség alól.
A törvény a hibás teljesítésről és annak jogkövetkezményeiről – a Ptk. 200. § (1) bekezdésében írtakkal összhangban – diszpozitív szabályozással rendelkezik. Attól tehát enyhébb vagy szigorúbb feltételek meghatározásával a szerződő felek eltérhetnek. Megállapodásuk azonban csak a Ptk. 314. §-ának tilalmi keretei között érvényesülhet. Ekként nincs módjuk arra, hogy a szándékosan, a súlyos gondatlansággal vagy a bűncselekménnyel okozott, illetve az életet, egészséget vagy testi épséget megkárosító hibás teljesítésért fennálló felelősségüket kizárják. Olyankor pedig, amikor a szolgáltató fél jogi személy, a felelősség kizárására, korlátozására egyáltalán nincs lehetőség, kivéve ha jogszabály másként rendeli, vagy a felelősség kizárásával járó joghátrányt valamely szerződéses előny egyenlíti ki (például úgy, hogy az ingatlanforgalmazással foglalkozó társaság árengedményt ad annak a vele szerződő félnek, aki a megvásárolt ingatlan hibás teljesítéséből származó jogkövetkezményei közül hajlandó lemondani a kijavítási igényről).
A Ptk. az általános szabályok körében csak a visszterhes megállapodások hibás teljesítéséről szól. Az ingyenes ügyletek kötelezetteinek e körbe sorolható felelősségét a különös részben, az egyes szerződések tárgyalása kapcsán rögzíti.
A szerződésszerű – így egyebek mellett a hibátlan – teljesítés jogszabályon vagy megállapodáson alapuló jótállással is biztosítható. Erről a törvény (Ptk. 248. §) úgy rendelkezik, hogy
– a jótállás alapján a kötelezett a szerződésszerű teljesítésért a Ptk.-ban foglaltaknál szigorúbb felelősséggel tartozik,
– a jogszabályon alapuló – s ekként kötelező – jótállás esetén a jótállási idő alatt felmerülő szavatossági jogokat a jótállásra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni.
A fenti előírások azt a látszatot keltik, mintha a törvény a jótállást és a szavatosságot egymással konkuráló jogintézményként szabályozná. Ez azonban valójában nincs így. Szerződésen alapuló jótállás esetén ugyanis nincs akadálya annak, hogy a jogosult a jótállás helyett szavatosságra alapítsa az igényét, illetve a szavatossági jogokat is gyakorolja az olyan hibák tekintetében, amelyekre a jótállás nem terjed ki (GK 72. számú állásfoglalás).
A fenti értelmezés a jogszabályon alapuló kötelező jótállás esetében is megfelelően érvényesül, hiszen olyankor, amikor a kötelező jótállás szűkebb körű mint a szavatosság, nem kizárt, hogy a jótállási idő alatt a jogosult e körben a szavatossági jogával éljen.
A törvény alapján az olyan teljesítés tekinthető hibásnak, amelyik a teljesítéskor nem felel meg a törvényes vagy a szerződésben meghatározott követelményeknek.
A gyakorlat a törvényes, illetve szerződéses tulajdonságok fogalmát kiterjesztően értelmezi.
– A törvényes követelmények körbe sorolja azokat a minőségi jellemzőket is, amelyek nem jogszabályban [Ptk. 685. § a); a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (1)], hanem valamely rendelkezésben, előírásban, szabványban jelennek meg.
– Azt a tény pedig, hogy a teljesítés hibás, azaz a törvényes vagy szerződéses követelményeknek nem felel meg -, a Ptk. 277. § (1) bekezdésével összhangban akkor látja megállapíthatónak, ha a szolgáltatás a rendeltetéséből következő használatra, illetve a szerződéssel elérni kívánt célnak megfelelő felhasználásra nem alkalmas. Ebben a körben nem csak az előírás vagy megállapodás létének tulajdonít jelentőséget, hanem mindezektől függetlenül annak is, hogy a szolgáltatás rendelkezik-e mindazokkal a kellékekkel, tulajdonságokkal, amelyek a rendeltetésszerű használathoz elengedhetetlenek és a szerződési célnak megfelelő felhasználásához szükségesek. Így hibásnak tekintette a bíróság a teljesítést azért, mert a tervező kiviteli terve gazdaságtalan megoldásokat tartalmazott (BH1989. 197.), vagy a szabvány-követelményeknek megfelelt ugyan a kivitelezés, de a rendeltetési célnak nem (BH1988. 148; BH1980. 26.), illetve azt, amikor az egyébként megfelelő szolgáltatás felhasználását a hiányos vagy helytelen használati utasítás rontotta le (BH1981. 466.).
Hibás a teljesítés akkor is, ha az esztétikai követelményeket sért, például azzal, hogy nem illeszthető a környezetbe, vagy mert a megállapodásban megjelölt színtől eltér stb.
A szerződésben meghatározott szolgáltatás tárgya gyakorta használt dolog. E tény önmagában a hibás teljesítés lehetőségét és az ebből fakadó helytállási kötelezettséget nem zárja ki. A jogosulnak azonban ilyenkor nyilvánvalóan számolnia kell azzal, hogy a megszerzett dologban a természetes elhasználódásból eredő, illetve egyéb hibák vannak vagy lehetnek. Ezért ezeknél az ügyleteknél különös gonddal kell vizsgálni, hogy a szolgáltatás szenved-e olyan hibában, amely alapot ad a szavatossági felelősségre (BH1975. 122.). A használhatóság kellékeit természetesen nem az új dolognál irányadó mérce szerint kell megítélni. Így nem tekinthető hibásnak ingatlan eladása esetén a teljesítés olyankor, amikor a felülépítmény a korának és az ebből következő műszaki állapotnak megfelelő mértékben alkalmas a rendeltetésszerű használatra (például amikor a vevő előtt is tudottan ötven éve épült ház vizesedik és ez a szigetelés elöregedéséből származik (BH1995. 92; BH1981. 453.).
A csökkentett értékű és csökkentett áron értékesített termékért is fennáll a kellékszavatosság, amennyiben az nem felel meg a szerződéssel elérni kívánt célnak vagy a rendeltetésszerű használat követelményeinek (BH1987. 19.).
A hibás teljesítés tényének megállapítását mennyiségi hiány is megalapozhatja. Olyankor ugyanis, amikor egy szolgáltatás nem osztható és a kötelezett azt mégsem szolgáltatja komplett módon, hibásan teljesít.
A szolgáltatás nemcsak akkor minősül oszthatatlannak, ha természetben nem osztható meg, (mint például egy személygépkocsi), de akkor is, ha mint alkatrész (visszapillantó tükör) vagy tartozék (pótkerék) illeszkedik a szolgáltatás rendeltetésszerű használatához, illetve ha az oszthatatlanság a felek megállapodásából [annak értelmében kifejezetten együttesen, egyidőben kell a dolgot szolgáltatni, még ha az osztható is, vagy ez – külön kikötés hiányában is – a dolog rendeltetésszerű használatából (például egy szobabútor az ügylet tárgya)] következik.
Hibás a teljesítés akkor is, ha a jogosult az egyébként osztható dolog egy részének teljesítése esetén arra hivatkozik – és bizonyítja is -, hogy a további teljesítés már nem áll érdekében [Ptk. 317. § (1)].
Olyankor azonban, amikor a szolgáltatás osztható (meghatározott mennyiségű cukor, liszt stb.) – a fenti esetet ide nem értve – nem a hibás teljesítésből származó szavatossági kötelezettség teljesítése iránti igény előterjesztésének, hanem a további teljesítés követelésének van helye.
Azokban az esetekben, amikor a kötelezett mást szolgáltat, mint amire a megállapodás kötelezi (ún. aliud szolgáltatás), a hibás teljesítés megállapítására és az ebből származó jogkövetkezmények alkalmazására – a többségi felfogás szerint – azért nem kerülhet sor, mert lényegében nem történt teljesítés. Ez a nézet egyébként az igényérvényesítési határidők tekintetében kedvező megoldást biztosít a jogosult számára, hiszen így a szavatosság esetén irányadó szigorú határidők helyett az általános elévülési időn belül élhet a jogaival. Jogkövetkezményként pedig a teljesítés mellett kártérítésre is igényt tarthat (Ptk. 318. §).
A hibás teljesítés tényének megállapítása csak akkor jár együtt szavatossági helytállással, ha a szolgáltatás a teljesítés időpontjában volt hibás.
– Ha tehát a szerződés alapján elkészült terv átadását követően az építési szabályok megváltoznak, s ekként a szolgáltatás már nem felel meg a törvényes kellékeknek, a hibás teljesítés szabályai nem alkalmazhatók (BH1989. 451.).
– Olyankor azonban, amikor a hiba (annak oka) a teljesítéskor fennállott, de csak azt követően mutatkozott meg, a szavatossági szabályok irányadóak (ún. rejtett hiba), például egy újonnan épített ház esetében, amelynek építési szabályokkal ellentétes alapozása miatt utóbb az oldalfalán repedések lépnek fel.
– A Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében vita estén a jogosultat terheli annak bizonyítása, hogy a szolgáltatás a teljesítés időpontjában hibás volt.
A hibás teljesítés jogkövetkezményei két csoportba sorolhatók
– az egyik a felróhatóságtól független kötelezettséggel járó kellékszavatosság [Ptk. 305. § (2)],
– a másik a vétkességen alapuló kártérítés (Ptk. 310. §, Ptk. 318. §).
A kellékszavatosság lényegében azt jelenti, hogy a kötelezett felelősséggel tartozik a teljesítés hibájáért nevezetesen azért, hogy a szolgáltatás fizikai és tartalmi szempontból megfelel a törvény, valamint a szerződés szerint elvárt tulajdonságoknak. A Ptk. értelmében e helytállási kötelezettség objektív, közrehatástól független. Akkor is fennáll, ha a hibáról a kötelezett még csak nem is tud. A szavatosságból származó kötelezettségek megállapításakor vizsgálandó szempontok körében tehát a felróhatóságnak, a jó vagy rosszhiszeműségnek jelentősége nincs.
Megjegyzendő, hogy a Ptk. – ehhez hasonló jogintézményként – a jogi hiánymentességért való helytállási kötelezettségről is tartalmaz előírásokat (jogszavatosság). Az idevágó rendelkezéseket azonban a különös részben, az adott szerződésre vonatkozó szabályok között tárgyalja. Külön jogszabályi rendelkezése nélkül a kellékszavatosságról szóló normák a jogszavatosságra nem alkalmazhatók.
A szavatosság felelőssége alól a kötelezett csak akkor mentesül, ha a jogosult a hibát a szerződéskötéskor ismerte [Ptk. 305. § (3)]. Ilyen esetekben ugyanis alaposan feltételezhető – s vélhetően a Ptk. is ezt veszi alapul -, hogy a jogosult szerződéses érdekeinek kielégítését kellően szolgálja a hibás teljesítés is, az számára megfelel.
A fenti tény bizonyítása a kötelezettet terheli [Pp. 164. § (1)]. Azt kell bizonyítania, hogy a jogosult ténylegesen tudott a szolgáltatás hibájáról. A törvény megfogalmazásából kitűnően nem elegendő tehát annak igazolása, hogy körültekintő gondos eljárás mellett arról tudhatott volna.
Gyakori, hogy a megállapodásról készült okirat megfogalmazása szerint a vételre “megtekintett állapotban” került sor. Önmagában ez a kitétel nem zárja ki a kötelezett felelősségét, mert abból nem következik okszerűen, hogy a jogosult előtt az utóbb sérelmezett hiba a szerződés megkötéskor ismert volt.
Sokszor előfordul az is, hogy a jogosult – noha ismerte a hibát a megállapodás időpontjában – azt már nem ismerte fel, hogy az milyen jelentőséggel bír. Így például – egy korábbi példához visszatérve – azt, hogy a ház falán húzódó jelentéktelen repedések az alapozás hibájából erednek, s ez a felülépítmény állékonyságát súlyosan veszélyezteti. Ilyenkor a kötelezett felelőssége fennáll, hiszen nem állapítható meg, hogy a jogosult a hibát valósan ismerte az ügylet megkötésekor (BH1981. 453.).
Azokban az esetekben, amikor a jogosult a szerződéskötés után, de még a teljesítés előtt vagy azzal egyidejűleg ismerte fel a hibát, a fenti rendelkezés nem alkalmazható. Ilyen esetben a kötelezett akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a jogosult a hibáról tudva, jogfenntartás nélkül fogadta el a teljesítést [Ptk. 316. § (1)].
306. § (1) Hibás teljesítés esetén a jogosult választása szerint kijavítást vagy megfelelő árleszállítást kérhet.
(2) Ha a szerződésben a dolgot fajta és mennyiség szerint határozták meg, hibás teljesítés esetén a jogosult kérheti a dolog kicserélését is, kivéve ha a hiba rövid idő alatt értékcsökkenés nélkül kijavítható, és a kijavítás a jogosult érdekeinek sérelme nélkül lehetséges. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a termelői vagy kereskedelmi forgalomban az egyébként helyettesíthető dolgot elkülönítéssel vagy kiválasztással határozták meg.
GKT 102/1973. szám
A szállító kötelezhető a hibás termék oly módon történő kicserélésére, hogy a hibás darabokat csak a fogyasztóktól történő begyűjtés után kapja vissza.
(3) Ha a hibás teljesítés miatt a jogosultnak a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt – így különösen, ha a hiba nem javítható ki, a kötelezett a hiba kijavítását nem vállalja, vagy a hiba kijavítása rövid idő alatt értékcsökkenés és a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges -, a jogosult elállhat a szerződéstől.
GK 30. szám
Gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződései hibás teljesítése esetén, ha a jogosult – a Ptk. 306. §-a alapján – eláll a szerződéstől, az ellenszolgáltatás (az ár, illetve a díj) visszatérítésénél időközi árváltozás ellenére is a szerződésnek megfelelően a teljesítéskor fizetett ár, illetve díj összegét kell alapul venni. A jogosult azonban a szavatossági jogának érvényesítésén kívül követelheti a hibás teljesítésből az áremelkedés következtében előállott kárának a megtérítését is.
GKT 63/1973. szám
A gazdálkodó szervezetek közötti szerződések hibás teljesítése esetén annak elbírálásánál, hogy a jogosultnak a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt és elállhat a szerződéstől, mert a hiba nem javítható ki, vagy a hiba kijavítása rövid idő alatt értékcsökkenés és a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges, a jogosult (megrendelő) használati, felhasználási és értékesítési körülményeire is figyelemmel kell lenni.
(4) A jogosult a hiba felfedezése után haladéktalanul köteles kifogását a kötelezettel közölni. A közlés késedelméből eredő kárért felelős.
(5) Hibás teljesítés esetén a jogosult az ellenszolgáltatás arányos részét a kijavításig vagy a kicserélésig visszatarthatja.
(6) Ha ez a jogosult érdekeinek sérelme nélkül lehetséges, a kötelezett a kijavítás vagy árleszállítás helyett a dolgot kicserélheti.
GK 12. szám
A kötelezett – ha az a jogosult érdekének sérelme nélkül lehetséges – a hibás dolgot akkor is kicserélheti vagy a szolgáltatást újból teljesítheti (a munkát újból elvégezheti), ha a jogosult a szavatossági igényét még nem konkretizálta. Ezt mindaddig megteheti, amíg a megrendelő vele meg nem egyezett, illetőleg a gazdasági perben eljáró bíróság jogerős határozatot nem hozott.
A hibátlan teljesítés biztosítása érdekében a Ptk. négyféle szavatossági helytállást ír elő. A kijavítás és az árleszállítás mellett a dolog kicserélésére (újbóli elkészítésére, a munka újbóli elvégzésére), valamint a szerződéstől való elállásra is lehetőséget ad.
A szavatossági igények közül a jogosult választhat. Jogosultsága azonban nem teljesen korlátlan, hiszen a kicserélés és az elállás esetében az csak a törvényben meghatározott külön feltételek fennállása mellett érvényesül.
Ha a jogosult a hibás teljesítésből származó igényét perrel érvényesíti, választása a bíróságot is köti. Arra tehát a bíróságnak sincs joga, hogy a kijavítás iránti kereset ellenében árleszállítást ítéljen meg (BH1990. 108.).
Olyankor, amikor a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékegyensúlyát csak több szavatossági jog együttes érvényesítésével lehet helyreállítani, lehetőség van arra is, hogy a jogosult a kijavítás mellett árleszállítást (díjleszállítást) is igényeljen (BH1985. 320.).
1. Kijavítás
Kizárólag a jogosult döntésétől függően érvényesülő helytállási forma.
Annak idejéről és módjáról, minőségi jellemzőiről a Ptk. külön nem rendelkezik. A szavatosság jogintézményének céljából következően azonban nyilvánvaló, hogy
– A hibát a lehető legrövidebb időn belül kell megjavítani. Ez az idő a szolgáltatás tárgyának és hibájának, valamint az ügy egyéb körülményeinek ismeretében állapítható csak meg.
– A kijavításnak olyannak kell lennie, amelynek eredményeként a hibás szolgáltatás a törvényben és a megállapodásban rögzített elvárásoknak megfelelően a rendeltetésszerű használatra alkalmassá válik. A javítás módját lényegében a dolog és a hiba természete határozza meg.
Azt, hogy a kiskereskedelmi forgalomban eladott árucikkek esetében mikor állapítható meg a hiba “rövid idő alatt” és “értékcsökkenés nélkül” való kijavításának ténye, az 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 6. §-a rögzíti.
Olyankor, amikor a dolog tökéletesen nem javítható és a fennmaradó hibák a rendeltetésszerű használatra, a forgalmi értékre, vagy a dolog élettartamára kedvezőtlen kihatással vannak, a jogosult – amennyiben a dologhoz ragaszkodik – árleszállításra is igényt tarthat. Ilyenkor annak mértékét a kijavított dolog értékéhez kell viszonyítani (BH1985. 320.)
2. Árleszállítás (díjleszállítás)
A kijavításhoz hasonlóan törvényi korlátozás nélkül érvényesíthető a kötelezettel szemben, ha a szolgáltatás hibás volt.
E szavatossági igény gyakori vitapontja az, hogy mekkora összeg illeti meg e jogcímen a jogosultat. A bíróság ennek vizsgálata során azt tartja szem előtt, hogy az ár-, illetve díjleszállítás célja a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti egyenértékűség biztosítása. Ezért abban kifejezésre kell jutnia a hibából eredő értékcsökkenésnek is. Ennek megfelelően az árleszállítás mértékének meghatározásakor minden esetben a dolog szerződésben kikötött vételárából indul ki és azt vizsgálja, hogy
– a szolgáltatás hibái milyen mértékben sértik a jogosultnak a hibátlan teljesítéshez fűződő érdekét (például azzal, hogy a dolog használatának lehetősége beszűkült, vagy használhatósági élettartama, esztétikai értéke lecsökkent stb.), és
– ez az érdeksérelem a szerződésben kikötött vételár milyen összegű csökkentésével orvosolható (BH1995. 92; BH1985. 394.).
A bíróság – döntésének meghozatalakor – a forgalmi értéket vagy a javításhoz szükséges költség mértékét az árleszállítás meghatározásában csak mérlegelési tényezőként veszi figyelembe (BH1995. 212.).
Vállalkozási szerződés hibás teljesítése miatt igényelt árleszállítás esetében – a szolgáltatás oszthatatlanságából kiindulva – a bíróság általában az egész szolgáltatás értékét veszi alapul az árleszállítás mértékének meghatározásakor. Tévesnek tekinti azt az álláspontot, amely ilyen esetben csupán a hibás rész értékével számol (BH1980. 181.).
A megállapodásban kikötött díj csökkentésekor figyelmen kívül hagyja a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett forgalmi értéknövekedést (BH1989. 455.).
3. Kicserélés
Olyankor, amikor a szerződés nem dolog szolgáltatására – hanem például munka elvégzésére – irányul, a kicserélést értelemszerűen a szolgáltatás ismételt elvégzésének kötelezettsége váltja fel (Ptk. 311. §).
A kicserélés csak két együttes feltétel fennállása mellett igényelhető. Nevezetesen, ha
1. A dolgot fajta és mennyiség szerint (azaz fajlagosan) jelölték meg a szerződésben – ide értve azt az esetet is, amikor termelői vagy kereskedelmi forgalomban az egyébként helyettesíthető dolog meghatározására elkülönítéssel vagy kiválasztással került sor.
A fajlagosság fogalmát a Ptk. külön nem rögzíti. A fenti megfogalmazásból azonban kitűnik, hogy az a szolgáltatás megjelölésének egyik lehetséges módja, melyet általában olyan dolgokra vonatkozóan alkalmaznak, amelyek helyettesíthetők. Fajta és mennyiség szerint ugyanis lényegében csak azok a dolgok határozhatók meg, amelyeknél az egyediségnek – legalább is a szerződés vonatkozásában – jelentősége nincs.
A helyettesíthetőség a dolog szerződéses forgalomban megmutatkozó tulajdonsága, ugyanúgy mint az egyediség (nem helyettesíthetőség). Azok a dolgok tartoznak e körbe, amelyet a forgalomban szám és mérték szerint jelölnek, mint például a kereskedelmi forgalomba hozott, sorozatban gyártott háztartási gépek. Egyediek viszont a művészi alkotások, az ingatlan (BH1994. 408.).
Olyankor, amikor a megállapodás a szolgáltatás tárgyát csupán mennyiség, minőség, mérték, típus jellemzőkkel határozza meg (például tíz mázsa étkezési búza, három vég vászon) a szolgáltatás fajlagos. Ha azonban valamelyik név szerint is megnevezett gazda, vagy egy adott termőhely évi búzatermésére vonatkozik a szerződés, az egyébként helyettesíthető dolog tekintetében a szolgáltatás egyedileg meghatározottá vált. A termelés, feldolgozás vagy további értékesítési céllal beszerzett áruk esetében a fajlagosság, a kiskereskedelmi forgalmazás során – melynél tipikusan a tömegesen, sorozatban gyártott áru kiválasztása után jön létre a megállapodás – az egyediség jellemző. Ennek ellenére a kicserélési jogosultság a törvény értelmében e körben is maradéktalanul érvényesül.
A kereskedelmi forgalomban beszerzett használt cikkek kicserélésére azonban – a fenti okfejtésből következően – nincs lehetőség, hiszen nincs olyan másik áru, amely a használtságból eredően a dologban beálló változásokkal azonos tulajdonságokkal bír.
2. A kicserélés iránti igény további feltételéül szabja a törvény, hogy
– a hiba rövid idő alatt, értékcsökkenés nélkül ne legyen javítható, illetve
– a rövid idő alatt értékcsökkenés nélkül elvégezhető javítás ne vezessen a jogosult érdekeinek sérelméhez.
A kicserélési jogosultság érvényesülése szempontjából a kijavítás időtartamát szigorúbban ítéli meg a gyakorlat, mint abban az esetben, amikor a jogosult kijavításra tart igényt. Ha ugyanis az érdekeinek a kijavítás megfelel – mint ahogy az a választásából kitűnik -, nyilvánvalóan köteles tűrni az indokolt, de adott esetben hosszabb javítási időt is. A kicserélés iránti kérelem kapcsán azonban ez az időtartam – a fél hibátlan teljesítéshez fűződő érdekeit szem előtt tartva – már minősülhet akként, amely az igényét megalapozza.
Az 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 6. § (1) bekezdése a kiskereskedelmi forgalomban értékesített áruk tekintetében e körben külön rendelkezést is tartalmaz. A dolog kicserélésére vagy a szerződéstől való elállásra irányuló szavatossági jog választása során a kijavítási időt akkor minősíti rövidnek, ha az a hiba bejelentésétől számított nyolc nap alatt, a kötelezett jótállása esetén pedig a jótállásról szóló jogszabályban meghatározott határidőn belül megjavítható.
E törvényhely az értékcsökkenés nélküli javítás jellemzőiről a kiskereskedelmi forgalom körét meghaladó, további általánosítható megfogalmazást is ad. Akkor tekinti a hibát ekként kijavíthatónak, ha a javítás folytán az áru értéke, használhatósága az azonos ideig rendeltetésszerűen használható hibátlan áruhoz képest nem csökken.
Azt, hogy a kicserélés feltételei fennállnak-e, abból kiindulva kell megítélni, hogy a jogosultat nem csupán egy rendeltetésszerű használatra alkalmas szolgáltatás, hanem hibátlan, esztétikailag és egyéb szerződéses jellemzőiben is kifogástalan teljesítés illeti meg.
4. Elállási jog
Gyakorlására akkor van lehetőség, ha a jogosult teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt. Érdekmúlás esetén tehát a jogosult a másik félhez intézett nyilatkozattal a szerződést felbonthatja, s az a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal megszűnik [Ptk. 320. §, Ptk. 319. § (3)]. E jogosultság objektív szankció jellegéből következően az elállás miatt érvényesülő jogkövetkezmények alkalmazása során nincs jelentősége a kötelezett személyes körülményeinek, az eredeti állapot helyreállításával bekövetkező vagyoni veszteségének (BH1994. 664.).
Ha az elállás jogszerű, a jogosult a szerződés tárgyát felelős őrzőként tartja birtokban, azt tehát nem használhatja. Ezért a dolog előállításkori forgalmi értékének alapulvételével számított kár megtérítésére köteles akkor, ha az a dolog jogosulatlan használatából eredt (BH1993. 568.).
Az érdekmúlás esetköreit illetően a törvény példálózó felsorolást tartalmaz. Azt különösen akkor látja megállapíthatónak, ha
– a hiba nem javítható – például amikor a javítást több ízben sikertelenül már megkísérelték (Legfelsőbb Bíróság P. törv. I. 20 588/1972; BH1992. 263.), vagy a termék gazdaságos javítása kizárt (Legfelsőbb Bíróság P.törv.V. 20 177/1977.),
– a kötelezett a javítást nem vállalja,
– a javításra rövid idő alatt értékcsökkenés és a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nincs mód.
Annak megítélésénél, hogy e konjunktív feltételek fennállnak-e, a gazdálkodó szervezetek közötti jogvitákban jelentősége van a jogosult használati, felhasználási és értékesítési körülményeinek is (GKT 63/1973. szám).
Az 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 6. § (1) bekezdése a kiskereskedelmi forgalomban eladott árucikkekre vonatkozóan – a kicserélés tárgyalása kapcsán már ismertetett módon – pontosan meg is határozza, hogy az elállási jog gyakorlása szempontjából mikor kell a hibát rövid idő alatt értékcsökkenés nélkül kijavíthatónak tekinteni.
A bírói gyakorlat elállási jogot alapító oknak tekinti azt az esetet is, amikor
– a kötelezett a javítást a jogosulttal kötött megállapodás ellenére hosszú időn át nem végzi el (BH1986. 430. II.)
– egy technikai berendezés üzemeltetése során rendkívül nagyszámú meghibásodás következik be és a jövőben is számolni kell a hibák sorozatos – bár javítható – jelentkezésével (BH1982. 522.).
A törvényben megjelölt feltételek fennállása mellett sem nyílik meg a jogosult elállási joga jogszerűen olyankor, ha a feltételek bekövetkezését felróhatóan maga idézte elő. Így abban az esetben, amikor a kötelezettel a kijavításban megállapodott, de azt szándékos magatartással meghiúsította (BH1988. 236. I.).
Kifogás a teljesítés hibája miatt
A jogosult a teljesítés hibája miatt emelt kifogásait haladéktalanul köteles a kötelezett tudomására hozni. Amennyiben e törvényi elvárásnak nem tesz eleget, a hibás teljesítésből eredő jogosultságok gyakorlásának lehetőségét nem veszti el – mulasztása tehát nem jogvesztő -, de azzal a következménnyel jár, hogy a késedelmes közléssel okozott károk megtérítésére köteles.
A kifogás haladéktalan közlésének kötelezettségét a gyakorlat nem ítéli meg szigorúan. A jogosult személyi és az ügy egyéb körülményeit is mérlegre téve általában csak a több hónapos, teljesen indok nélküli késedelmet vonja a mulasztás körébe. Ha azonban a jogosulti késedelem megállapítható, a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősség szabályainak megfelelő alkalmazásával jelöli meg a kártérítés mértékét. Olyankor tehát, amikor a jogosult nem tudja bizonyítani, hogy a kifogás közlését illetően úgy járt el, ahogyan az általában elvárható, köteles megtéríteni a kötelezettnek a késedelemből származó – például a hiba súlyosbodásából eredő – többletköltségét, azaz kárát.
A Ptk. a kifogás tartalmát illetően sem tartalmaz külön rendelkezést, a gyakorlat azonban kimunkálta az e körbe eső elvárásokat. Eszerint nem szükséges a kifogásban pontosan felsorolni a hiba helyét és teljes részletességgel megjelölni annak okait. Elegendő azoknak a tényeknek a felsorolására szorítkozni, amelyekből alaposan következtetni lehet a hibás működésre vagy az alkalmatlanságra. A bíróságok a szavatossági jogot a kifogásolt dolog minden olyan hibája miatt kellő időben érvényesítettnek tekintik, amely a jogosult nyilatkozatában megjelölt kellékhiányt előidézte – még akkor is, ha a hiba megnevezése téves, hibás vagy szakszerűtlen volt (I. számú Polgári Gazdasági Elvi Döntés).
A kifogás, eltérő rendelkezés hiányában és a szerződési nyilatkozatokra vonatkozó általános szabályokból [Ptk. 199. §, Ptk. 216. § (1)] következően bármely alakban közölhető. Arra tehát sor kerülhet szóban, írásban, de a gyakorlat által elismerten – a hibás teljesítés miatt indult perben – a keresetlevél kézbesítésével is.
A visszatartás joga
Olyankor, amikor az ellenszolgáltatás teljesítésére – legalább részben – még nem került sor, annak a hibás teljesítés orvoslásával arányban álló részét a jogosult visszatartja. E jogosultsága a hiba kijavításáig, illetve a dolog kicseréléséig áll fenn.
Ha a hiba kijavítására vagy a dolog kicserélésére (az újbóli szolgáltatásra) nem került sor, noha azt a kötelezett korábban elvállalta, a jogszerűen visszatartott ellenszolgáltatás-részt a jogosult árleszállítás címén megtarthatja (Fővárosi Bíróság Polgári Kollégiumának 1995. EL. II. E. 12. szám 23. jogeset). Ilyen esetben nem lesz tehát alapos az ellenszolgáltatás (vételár, vállalkozói díj stb.) még hátralékos részének megfizetésére irányuló kereset.
A visszatartott ellenszolgáltatás-rész nem akkor tekinthető “arányosnak”, ha megegyezik a javítás költségével vagy a hibás munka ellenértékével. E feltétel akkor állapítható meg, ha a jogosult a hibás szolgáltatás-rész értékének az egészhez viszonyított arányában tart magánál egy részt az ellenszolgáltatás összegéből (BH1995. 527.).
A jogosultat megillető kicserélési jog
A törvény – amennyiben ez a jogosult érdekeit nem sérti – lehetőséget ad a kötelezettnek arra, hogy a dolog kijavítása vagy az árleszállítás helyett a dolgot kicserélje vagy a szolgáltatást újból teljesítse.
A kicserélés a jogosult érdekeinek általában megfelel, hiszen a legjobban e szavatossági kötelezettség teljesítése szolgálja a szerződéses érdekeinek kielégítését (például amikor a termelő berendezés csekély, de időigényes javítással járó hibája tetemes termelés-, s ekként bevételkieséssel jár együtt); szélsőséges esetben azonban ez éppen annak sérelmére vezethet. Így olyankor, amikor a kicserélés – a szerelés, beüzemelés időtartama miatt – nagyobb termeléskiesést okozna, mint a javítás.
Arra, hogy a kicserélésre meddig van módja a kötelezettnek, a GK 1. számú állásfoglalás részletes iránymutatást ad. Eszerint a jogosult érdekeinek sérelme nélkül a kötelezett a hibás dolgot akkor is kicserélheti (a szolgáltatást újból teljesítheti), ha a jogosult a szavatossági igényét még nem konkretizálta. Mindaddig megteheti tehát, amíg a megrendelővel meg nem egyezett, illetve a bíróság a perben jogerős határozatot nem hozott.
307. § (1) Ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja.
(2) A jogosult a választott szavatossági jogról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott kárt köteles a kötelezettnek megtéríteni, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett magatartása adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt.
GK 11. szám
A gazdálkodó szervezetek közötti szerződés hibás teljesítése esetén a jogosult a választott szavatossági jogról addig térhet át másikra, amíg a kötelezett vele meg nem egyezett vagy a gazdasági perben eljáró bíróság jogerős határozatot nem hozott. Ez a jog megegyezés esetén is fennáll, ha a kötelezett a vállalásának megfelelő kötelezettség teljesítésével késedelmeskedik.
Kijavítás a kötelezett költségére
Ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja vagy nem végzi el, a jogosult – a dolog kicserélése, illetve a szerződéstől való elállás helyett – maga is elvégezheti a javítást, de azt mással is elvégeztetheti.
– A javításra vagy javíttatásra lehetőség van akkor is – az ítélkezési gyakorlat szerint -, ha a szolgáltatás olyan mértékben hibás, hogy a jogosulttól nem várható el a kötelezett munkájának ismételt elfogadása (Fővárosi Bíróság Polgári Kollégiuma 1995. EL. II. 12. szám 23. jogeset).
– A bírói gyakorlat – a törvénytől eltérően – a javítási költség megtérítéséhez olyan esetekben is utat nyitott, amikor a javítás ténylegesen nem készült el. Ilyenkor a bíróság a kötelezettet a javítás várható költségeiben marasztalja. A javítási egyenérték meghatározásánál a szerződéskötés (kivitelezés) idejétől a bírósági határozat meghozataláig bekövetkezett árváltozásokat is figyelembe kell vennie a bíróságnak. Arra azonban nincs mód, hogy annak összegét az ezt követő időben esetlegesen jelentkező, tehát a várható árnövekedésre alapítottan határozza meg (BH1995. 228.).
A javítás, illetőleg a javíttatás “átvállalása” a jogosultnak nem kötelessége, ezért a kötelezettnek a javítási költség megtérítésére irányuló ajánlatát nem kell elfogadnia. Az eljárási kötöttségeken túl erre is figyelemmel nincs módja a bíróságnak sem arra, hogy a jogosult hozzájárulása nélkül, a javítási költség kiegyenlítésére vonatkozó kötelezetti elismerés alapján annak megfelelő ítéletet hozzon.
Más szavatossági jogra való áttérés
A törvény nemcsak a szavatossági jog megválasztásának lehetőségét biztosítja a jogosult számára, hanem azt is, hogy a már egyszer kiválasztott helytállási módról egy másikra térjen át. E jogosultsággal azonban – fő szabályként – csak úgy élhet, ha megtéríti a kötelezettnek az ebből eredő kárát. A kártérítés fizetése alól csak akkor mentesül, ha az áttérésre
– a kötelezett magatartása adott okot (például azzal, hogy késlekedett a már kiválasztott szavatossági kötelezettség teljesítésével), vagy
– az áttérés egyébként indokolt volt. Ez – egyebek mellett – akkor állapítható meg, ha a kívánt szavatossági kötelezettség teljesítésére nincs lehetőség, mert a dolog egyáltalán nem javítható, vagy a terméket a kereskedelmi forgalomból kizárták, gyártását beszüntették stb.
A jogosult a már kiválasztott szavatossági jog megváltoztatásának lehetőségével a hibás teljesítés miatt indított bírósági eljárás tartama alatt is élhet. A másodfokú eljárás során bejelentett áttérést a bírói gyakorlat a megengedett keresetváltoztatás körébe sorolja (BH1989. 235.).
Gazdálkodó szervezetek között létrejött ügyletek esetén az áttérés a jogosultat addig illeti meg, amíg a kötelezett vele meg nem egyezett vagy a bíróság a hibás teljesítés tekintetében jogerős ítéletet nem hozott. A jogosultság azonban változatlanul fennáll olyankor is, amikor a megegyezés ellenére a kötelezett a megjelölt szavatossági jogból származó teljesítéssel késlekedik (GK 11. számú állásfoglalás).
308. § (1) A jogosult a teljesítéstől számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás, szabvány vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő), és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó.
GKT 31/1973. szám
A szabványban előírt tartóssági követelmény – ellenkező megállapodás hiányában – jótállási kötelezettséget nem hoz létre. Ha a szolgáltatás tárgya a tartóssági követelménynek nem felel meg, a hibás teljesítés következményeit kell alkalmazni.
(2) Ha a jogosult igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni – így különösen, ha a hiba jellegénél vagy a dolog természeténél fogva az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem volt felismerhető -, szavatossági jogait a teljesítéstől számított egy évig, tartós használatra rendelt dolog esetében három évig érvényesítheti. Ha a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó. Ezeknek a határidőknek az elmulasztása jogvesztéssel jár.
(3) Gazdálkodó szervezet és fogyasztó közötti szerződésben semmis az a kikötés, amely az (1)-(2) bekezdésben meghatározottaknál rövidebb határidőt állapít meg.
(4) A szavatossági jogokat ugyanabból a jogalapból eredő követeléssel szemben kifogásként a határidők eltelte után is érvényesíteni lehet.
(5) A dolog kijavítása esetében a határidő meghosszabbodik a hiba közlésétől kezdődő azzal az idővel, amely alatt a jogosult a dolgot a hiba miatt rendeltetésszerűen nem használhatta. A dolognak vagy jelentősebb részének kicserélése esetén a szavatossági jog érvényesítésére biztosított határidő a kicserélt dologra (dologrészre) újból kezdődik.
A szavatossági jogok csak a törvényben meghatározott rövidebb elévülési és hosszabb jogvesztő határidő megtartása mellett érvényesíthetők.
Az elévülési határidő hat hónap. Kevesebb csak akkor lehet, ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát (kötelező alkalmassági idő) hatósági előírás, szabvány vagy kötelező műszaki előírás rövidebb tartamban határozza meg. Ez gyakorta előfordul a gyorsan romló élelmiszerek vagy egyes gyógyszerek esetében.
A kötelezett a szavatossági igényérvényesítés hat hónapnál rövidebb tartamára a kiskereskedelmi forgalomban eladott árucikkek esetében csak akkor hivatkozhat, ha az elévülési időt – a fentiek szerint – “megrövidítő” kötelező alkalmassági időről a jogosultat a szerződés megkötésekor megfelelő módon tájékoztatta – például azt a terméken feltüntette, vagy arra a minőségi tanúsítványban kitért stb. [1978. évi 2. törvényerejű rendelet 6. § (2)]. Amennyiben ez elmarad, a jogosultnak a Ptk.-ban megjelölt hat hónapos időtartam alatt áll módjában a szavatosságból származó jogait érvényesíteni az olyan termékek esetében is, amelyeknél a használhatóság legkisebb időtartama ennél rövidebb.
A jogérvényesítésre nyitva álló hat hónapos határidő számításánál a Ptk. elévülésére vonatkozó általános szabályait kell megfelelően alkalmazni (Ptk. 324-327. §).
A jogvesztő határidő fő szabályként egy év, tartós használatra rendelt dolog esetében pedig három esztendő. Ez csak akkor lehet több, ha a kötelező alkalmassági idő a három éves időtartamot meghaladja.
Ilyen előírást tartalmaz például
– az egyes nyomvonal jellegű építményszerkezetek kötelező alkalmassági idejéről szóló 12/1988. (XII. 27.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-KVM együttes rendelet,
– az egyes épületszerkezetek és azok létrehozásánál felhasználásra kerülő termékek kötelező alkalmassági idejéről szóló 11/1985. (VI. 22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BkM együttes rendelet.
Annak megítélése, hogy valami a tartós használatra rendelt dolgok közé tartozik-e, általában nem okoz nehézséget, mert ez a dolog (termék, áru stb.) jellegéből, rendeltetéséből nyilvánvalóan következik (így például egyértelmű egy személygépjármű esetében). Olyankor azonban, amikor a besorolás kétséges, az elhatárolásnál – az érték szem előtt tartása mellett – az általános fogyasztási, használati szokásokat kell figyelembe venni. Ennek megfelelően például egy bundát – a ruházati cikkek közül kiemelve – tartós használatra rendelt dolognak tekintett a bíróság (BH1985. 60.).
E fenti határidő elteltével
– a jogosult már nem érvényesíthet a hibás teljesítésből eredően szavatossági jogokat és
– a kötelezett helytállási kötelezettsége véget ér.
A határidők számítása
A jogérvényesítés mindkét határidejét – a Ptké. 3-4. §-ában írtak megfelelő alkalmazása mellett – a teljesítéstől kell számítani.
A mindennapi életben azonban gyakorta előfordul, hogy
– a szolgáltatásban rejlő okból (például amikor a hiba csak a hat hónapos határidő után jelentkezik), vagy azért
– mert a jogosult a törvény által is méltánylást igénylő helyzetbe került (súlyosan megbetegedett, ami ügyinek intézését akadályozta), illetve
– egyéb körülmények miatt (ha szóban közölte a szavatossági igényeit a jogosult és határidőt is tűzött a teljesítésre, vagy a felek épp a hiba okának felderítése és megszüntetése érdekében közösen vizsgálatot folytattak (BH1988. 40.)
a jogszabályban megkívánt hat hónapos (vagy egyébként irányadó) időtartam alatt az igény érvényesítésére nem kerül sor.
Ilyenkor – az (1) bekezdés rendelkezése alapján – a törvény elévülésre vonatkozó általános szabályai kerülnek előtérbe. Ekként a hiba felismerésétől, vagy az akadály megszűnésétől számított három hónapon belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az adott ügyletre vonatkozó elévülési határidő már eltelt [Ptk. 326. § (2)].
Az igényérvényesítés akadálya – az alább tárgyalandó esetet ide nem értve – természetesen nem változtatja meg a jogvesztő határidő számításának módját. Azt tehát minden esetben a teljesítés időpontjától kell figyelembe venni.
A szavatosságból származó jogok gyakorlására nyitva álló határidő elévülési jellegéből az is következik, hogy nemcsak az elévülés nyugvásáról, de a félbeszakadásról szóló rendelkezések is érvényesülnek.
Megszakad tehát az elévülés olyankor, amikor
– a jogosult a szavatossági igényeit írásban közli a kötelezettel [a szóbeli felszólítás az elévülés nyugvásához vezethet a Ptk. 326. § (2) bekezdése szerint],
– a felek a hibás teljesítés miatt kialakult vitát megállapodással (például a szerződés módosítása útján) rendezik, illetve e tárgyban egyezségkötésre kerül sor,
– a hibás teljesítés tényét és az abból származó igényeket a kötelezett elismeri.
Ez azzal a joghatással jár, hogy az irányadó igényérvényesítési határidő a fenti jogcselekményeket követően újra kezdődik.
Amennyiben a felek megállapodása a választott szavatossági jognak megfelelő kötelezetti teljesítés idejét is meghatározta – tehát a hiba orvoslásának elfogadott és egyben elvárt időtartamára is kiterjedt -, csak ennek leteltétől lehet figyelembe venni az újból kezdődő elévülési határidőt.
A Ptk. azonban a szavatosságból eredő jogok gyakorlására – a fentiekben tárgyalt elévülési határidő mellett – egy végső, jogvesztő határidőt is meghatároz. E tekintetben eltérésre lehetőség nincs. Ez jelentősen és méltánytalanul sértheti a jogosult érdekeit például akkor, amikor az igényeinek érvényesítésében őt gátló körülmények megszűnésének időpontjában a jogvesztő határidőből még három hónap sincs hátra, vagy ha a kötelezett elismerésével újból megkezdődött elévülési idő alatt a jogvesztő határidő lejár. Ezt a helyzetet a gyakorlat a jogosult javára döntötte el azzal, hogy az elévülés nyugvása esetén az akadály megszűnésétől számított három hónapon át a hibás teljesítésből származó követelés előterjesztésére akkor is lehetőséget ad, ha a jogvesztő határidő már eltelt. A megszakadás következtében még nyitva álló elévülési idő pedig akkor is a jogosult rendelkezésére áll igényérvényesítés céljából, ha egyébként a jogvesztő határidő elmúlt. Az ekként meghosszabbodott határidő azonban már nem elévülési jellegű. Arra tehát nincs mód, hogy az elévülés nyugvásának, megszakadásának szabályai ilyenkor ismét alkalmazásra kerüljenek.
Néhány esetben a kötelezettet – jogszabály rendelkezése alapján – a fenti határidőktől függetlenül terheli a szavatossági helytállás. Ilyen előírást tartalmaz például az 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 7. §-a, amikor kimondja, hogy arra a kiskereskedelmi forgalomban eladott árucikkek tekintetében a szállító a megrendelőjével szemben mindaddig köteles, amíg a megrendelő vonatkozásában a szerződésszegésből származó igény érvényesíthető. Ehhez hasonlóan alakul a Ptk. 385. §-a értelmében a szállítási szerződés teljesítésében közreműködő személy vagy vállalkozási szerződés esetében az alvállalkozó, illetve egyéb közreműködő szavatossági felelőssége is.
Az igény érvényesítése
Az igény érvényesítése alatt a gyakorlat nem a hibás teljesítés tényének és az ebből származó igényeknek – a Ptk. 306. § (4) bekezdésében megkívánt – közlését érti, hanem azt, hogy a jogosult a bíróság előtt érvényesíti a követelést. Magát a keresetet (vagy a viszontkeresetet) kell tehát a teljesítéstől számított – s az adott esetben irányadó – elévülési határidő alatt benyújtani. Ha pedig e határidő nyugvására vagy megszakadására okot adó tény következett be, az a jogvesztő (illetve “meghosszabbodott” jogvesztő) határidő alatt is jogszerűen előterjeszthető. Így amennyiben a hiba nem volt felismerhető a teljesítéstől számított hat hónap alatt és a jogosultnak emiatt a szavatossági jogok gyakorlására nem volt lehetősége, a felismeréstől számított további három hónapon belül még keresettel élhet a kötelezett marasztalása iránt. Ha azonban ezt a három hónapos időtartamot elmulasztja, követelése akkor is elévül, ha a vonatkozó jogvesztő határidő még nem telt el (BH1992. 187.).
A bíróság nem vizsgálja hivatalból a követelés elévülését [Ptk. 204. § (3)]. Azt tehát, hogy a szavatossági igény előterjesztésére meghatározott elévülési határidő elmúlt-e már vagy sem, csak akkor kell tisztáznia, ha a kötelezett a védekezésében erre hivatkozik. Olyankor azonban, amikor a jogvesztő határidő telt le, a keresetet a kötelezett védekezésének tartalmától függetlenül kell hivatalból elutasítania.
Gyakori, hogy a kötelezett a hibásan teljesített szolgáltatás alapját képező jogviszonyból származó követeléssel lép fel, például az ellenszolgáltatás visszatartott részének a megfizetése iránt. Ilyenkor a jogosultnak a szavatossági határidők letelte után is módjában áll érvényre juttatni a szavatossági jogait [Ptk. 308. § (3); BH1996. 29.]. Kifogás útján hivatkozhat a kötelezett hibás teljesítésére és az emiatt jogszerűen gyakorolt visszatartási jogra. A hibás teljesítésre tekintettel igényelhet kijavítást, árleszállítást, kicserélést, de a javítási költségek megtérítésére irányuló kérelem előterjesztésére is jogosult. Ha a kijavításra vagy kicserélésre irányuló kifogása alapos, időelőttiség címén a per megszüntetésének van helye. (Kijavítás esetében természetesen csak akkor, ha a kötelezetti követelés a javítás költségeinél kevesebb vagy azzal azonos értékű.) Amennyiben a jogosult árleszállítást kér vagy a javítás költségeinek megtérítését igényli, az a kereset – összegtől függő – teljes vagy részbeni elutasítását vonhatja maga után.
A kifogás – eljárásjogi jellemzőiből következően – a kereseti kérelmet meghaladó összegű igény érvényesítésére természetesen nem alkalmas.
A szavatossági határidők meghosszabbodása
A hibás dolog kijavítása, illetve kicserélése a szavatossági határidők módosulását vonja maga után. Kijavítás esetében az meghosszabbodik, a kicserélés hatására pedig újra elkezdődik. Ez természetesen mind az elévülési, mind a jogvesztő határidő tekintetében érvényesül.
Kijavításkor a határidők meghosszabbodása nem a kijavítás idejével, hanem azzal az idővel azonos, amely alatt a jogosult a dolgot rendeltetésszerűen nem használhatta. Ezt az időtartamot a törvény a hiba közlésének időpontjától rendeli számítani. Ekként nem csak a Ptk. 306. § (4) bekezdésében írt elvárás miatt, de az igényérvényesítési határidő terjedelmére is tekintettel eminens érdeke a jogosultnak, hogy a felfedett hibát haladéktalanul közölje a kötelezettel. A késlekedés ugyanis az ő terhére esik. Ha ugyanis a hiba felfedezését követő két hónap múlva kerül csak sor a kifogás közlésére és a dolog megjavítása majd átadása három hónapot vesz igénybe, az elévülési és a jogvesztő határidő nem öt hónappal, hanem csak három hónappal lesz hosszabb.
A kicserélés a szavatossági határidőket újból megnyitja. Olyankor azonban, amikor erre nem az egész dolog, hanem annak csak egy részét illetően kerül sor, a határidő számítás a szolgáltatás, illetve a kicserélt rész tekintetében eltérő. A kicserélt rész vonatkozásában újra kezdődik, a dolog szerződésszerűen teljesített részére azonban – egyes nézetek szerint – ez nem hat ki (A Polgári Törvénykönyv magyarázata, Közgazdasági- és Jogi Könyvkiadó, 1995. Budapest 1. kötet 755. oldal). Más felfogásban a hibátlan rész tekintetében is meghosszabbodik a jogérvényesítési határidő, mégpedig a kijavítás szabályai szerint (Polgári Jog – kommentár a gyakorlat számára, HVGORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest, 1997. II/519.). Úgy véljük, hogy a törvény előírásainak ez az értelmezés jobban megfelel. A dologrész kicserélésének ideje alatt ugyanis a jogosult a dolgot ugyanúgy nem tudta rendeltetésszerűen használni, mint ha annak kijavítását végezték volna el. A rész kicserélése a dolog egészét figyelembe véve tehát a kijavítás egyik módjának minősíthető.
A fenti rendelkezések csak akkor érvényesülnek, ha a dolog jelentős részének kicserélése vált szükségessé (például gépjármű esetében a motor vagy a fékberendezés stb.). Annak eldöntésénél, hogy a kicserélt rész értékelhető-e jelentős dologrészként, az egészéhez viszonyított használati és ellenértékét kell figyelembe venni.
309. § (1) A szavatosság alapján fennálló kötelezettség teljesítésével összefüggésben felmerülő költségek a kötelezettet terhelik.
(2) A szavatossági jogok érvényesítésére megállapított határidőn belül a dolog kicserélése vagy elállás esetén a jogosult nem köteles a dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, ami a rendeltetésszerű használat következménye.
A bírói gyakorlat a szavatosság alapján fennálló kötelezettséggel összefüggésben fennálló költségnek tekinti mindazokat a kiadásokat, amelyek annak teljesítésével együtt járnak. Így e körbe sorolja a fuvarozás, csomagolás, posta stb. költségeket is.
A kötelezett – a dolog kicserélése vagy a szerződéstől való elállás esetén – viselni tartozik az értékcsökkenés (amortizáció) terheit is, amennyiben az rendeltetésszerű használatból ered. Ha a kötelezett bizonyítja a rendeltetésellenes használat tényét, a jogosult a rendes használattal együttjáró értékcsökkenés levonása után fennmaradó értékcsökkenés-rész megfizetésére köteles.
A fenti szabályra alapítottan a bírói gyakorlat egységes abban is, hogy a kötelezettnek nincs lehetősége
– a kicserélés vagy elállás folytán visszaszolgáltatott termék után használati díjat felszámítani (BH1988. 41.)
– értéknövelő költséget igényelni pusztán azon az alapon, hogy a kicserélésre került dolog beszerzési ára időközben magasabb lett (BH1990. 186.)
– használati értékkülönbség megtérítését kérni kizárólag egy új alkatrész vagy tartozék beépítése miatt (BH1982. 341.).
Akkor azonban, ha a hibátlan teljesítéshez indokoltan beépített dologrész (alkatrész, tartozék) használati adottságaiban, funkcióiban a hiba miatt kicserélt résztől kedvezően eltér, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint (Ptk. 361. §) az árkülönbözetnek vagy az értéknövelést eredményező költség megtérítésének van helye. Így az árkülönbözet megtérítése iránti igény megalapozott, ha az ingatlan megfelelő fűtése érdekében a korábban beszerelt kazán helyett egy nagyobb kapacitással rendelkezőt kell biztosítani, illetve értéknövelő költségként számolható el például az, amikor a hibás, s ekként kicserélt telefonközpont többlet szolgáltatásokat is nyújt.
310. § Szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti, kivéve, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
GK 41. szám
I. A hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése iránti igényt az általános elévülési időn belül lehet érvényesíteni. (I. számú PGED III. tétel.) A jogosultnak azonban – ha jogszabály nem tesz kivételt – a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül meg kell győződnie arról, hogy a teljesítés megfelelő-e, és nem késlekedhet az igénye érvényesítésével. Ha a kártérítési igény a szavatossági igénnyel azonos tartalmú, az a szavatossági határidők eltelte után gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában általában akkor lehet megalapozott, ha a jogosultat nem terheli mulasztás abban, hogy a hibás teljesítést e határidőkön belül nem ismerte fel, illetőleg ha a kötelezett magatartása vagy egyéb ok folytán a jogosult indokoltan volt olyan feltevésben, hogy a hibás teljesítést orvosolták, vagy orvosolni fogják.
II. A jogosult és a kötelezett magatartásának megítélésénél számításba kell venni a gazdálkodó szervezetekkel szemben a szakértelem és a gondosság tekintetében támasztható magasabb követelményeket is.
A hibás teljesítés gyakorta kárt is okoz a jogosultnak (például azzal, hogy a vízvezeték kivitelezési hibájára visszavezethetően a megvásárolt öröklakás fala átázik, s emiatt új burkolat készítése, továbbá a fal lefestése válik szükségessé). Ilyenkor a jogosult a szavatossági igényen túl kártérítést is követelhet. A fenti esetnek megfelelően tehát nemcsak a vízvezeték javítására (vagy árleszállításra stb.), de az átázott fal helyreállításával felmerült költségeinek megtérítésére is igényt tarthat.
Az I. számú Polgári Gazdasági Elvi Döntésének III. pontjával -, illetve az ahhoz fűzött indokolással – megerősített bírói gyakorlat, a BH1986. 60. szám alatt közzétett eseti döntésnek megfelelően, a szolgáltatás hibája miatt bekövetkezett káron túl, a kötelezett kártérítési felelősségének körébe vonja magának a szolgáltatásnak a hibáját is (az előbbi példánál maradva tehát a vízvezetéknek a kötelezett magatartásával okozati összefüggésben álló hibáját). Ez az értelmezés lehetővé teszi, hogy a jogosult a szavatossági igény előterjesztésére nyitva álló határidők elteltét követően is orvosolhassa a hibás teljesítésből származó sérelmét.
E § értelmében a hibás teljesítés a vele okozati összefüggésben álló kár megtérítésének kötelezettségét önmagában megalapozza. Az e körbe eső tényeket azonban a jogosultnak kell bizonyítania azt tehát, hogy a kötelezett teljesítése hibás volt, s ebből származóan érte az általa megjelölt kár, az igényének megfelelő mértékben (BH1994. 608.). A kötelezett – szemben a kellékszavatosság objektív helytállást kívánó terhével – a kártérítési felelősség alól azonban mentesülhet. Ehhez azt kell bizonyítania, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. A kimentés megalapozottsága körében a fogyasztói érdekek védelmét is szem előtt tartva értékelni kell az eset összes körülményeit, különös figyelemmel a szolgáltatás jellegére és a hiba természetére.
A jogosultnak olyankor is módjában áll kártérítés iránt kérelemmel élni, ha a hibás teljesítésből származó szavatossági igény előterjesztésének a törvényes határidőn belül nem volt akadálya. A késedelmes jogérvényesítésből származó kár azonban ilyenkor nem hárítható át a kötelezettre.
Az e körben általánosítható GK 41. számú állásfoglalás ugyanakkor kimondja, hogy ha a kártérítési igény a szavatossági igénnyel azonos tartalmú, az a szavatossági határidők eltelte után a gazdálkodó szervezetek viszonylatában általában csak akkor lehet megalapozott, ha a jogosultat nem terheli mulasztás abban, hogy a hibás teljesítést e határidőkön belül nem ismerte fel, illetőleg ha a kötelezett magatartása vagy egyéb ok folytán a jogosult indokoltan volt olyan feltevésben, hogy a hibás teljesítést orvosolták vagy orvosolni fogják. A jogosult és a kötelezett magatartásának megítélésénél számításba kell venni a gazdálkodó szervezetekkel szemben a szakértelem és a gondosság tekintetében támasztható magasabb követelményeket is.
A kártérítés iránti kereset előterjesztését nem zárja ki az sem, ha a ténybeli alapját képező hibás teljesítés miatt előterjesztett és szavatossági helytállásra hivatkozó kérelem tárgyában kedvező jogerős bírói ítélet született (BH1995. 638.). Ilyenkor a jogosulti követelés nyilvánvalóan csak a szavatossági kötelezettség teljesítése után még fennálló kár megtérítésére irányulhat. Ha tehát a hibás teljesítés például egy dolog szolgáltatására irányuló megállapodás kapcsán elálláshoz vezetett és ennek eredményeként a jogosult a bíróság ítélete szerint a vételárat visszakapta, a dolog ismételt megvásárlásakor már jelentkező áremelkedésből származó árkülönbözet kifizetésére kártérítés jogcímén igényt tarthat.
A kártérítés érvényesítésére az általános elévülési időn (Ptk. 324. §) belül van mód. Ez azt jelenti, hogy a kötelezett a hibás teljesítéssel felróható módon okozott kárért a szavatossági felelősség jogvesztő határidejének letelte után is köteles helytállni. Kártérítési felelőssége csak a kár bekövetkezésétől számított öt év alatt évül el (Fővárosi Bíróság Polgári Kollégiuma 1995. El. II. E. 12/3. szám 17. jogeset). E határidő számításánál az elévülés nyugvására, megszakadására vonatkozó szabályok megfelelően irányadóak.
A kereset előterjesztésének nem előfeltétele, hogy a jogosult a hibát a szavatossági jogok érvényesítésére nyitva álló határidő alatt bejelentse (BH1985. 196.).
A bíróság a hibás teljesítésre alapított kérelem esetén is kötve van a keresethez, nincs tehát lehetősége arra, hogy a késedelmesen benyújtott szavatossági igényt kártérítésként bírálja el.
A jogosult a kártérítési kérelmét a hibás teljesítésre alapítottan a vele szerződéses jogviszonyban álló kötelezettel és – választása szerint – a szerződésen kívül okozott károk szabályainak megfelelően a tényleges károkozóval szemben egyaránt érvényesítheti.
Így nincs akadálya például annak, hogy ha az ingatlan adás-vételi szerződés eladója a kártérítési felelősség alól magát kimenti, a jogosult (vevő) a kivitelezési hibára visszavezethető kárigényét közvetlenül a kivitelezővel szemben érvényesítse (BH1990. 139.).
A jogosult a hibás teljesítésből eredő kártérítésként a vagyonában beállott értékcsökkenésre, elmaradt hasznára egyaránt igényt tarthat. Az tehát kiterjedhet a hibás teljesítés miatt a jogosulttal szemben, egy harmadik személy által indított per költségeire (BH1995. 25.), vagy a hibás teljesítés következményeinek kiküszöböléséhez szükséges időtartam alatt bekövetkezett áremelésből származó összeg megtérítésére (BH1995. 724.). Lehetőség van arra is, hogy a kártérítésre – a Ptk. 355. § (2) bekezdését alkalmazva – természetben kerüljön sor a dolog (szolgáltatás) kijavítása vagy a kicserélése (újbóli elvégzése) útján.
Megfelelő tényállás mellett a jogosult követelheti a nem vagyoni kárának megtérítését is (például az utazási szerződés hibás teljesítése kapcsán, ha amiatt a személyhez fűződő jogait sértő helyzetbe került).
A bíróság, amennyiben annak feltétele fennáll, kármegosztást is alkalmazhat.